Uralonet
Institut für Sprachwissenschaft, Ungarische Akademie der Wissenschaften MagyarEnglishDeutsch   InformationenHilfe

  1. aŋe U    'nyílás, bevágás, mélyedés'  de 'Öffnung, Einschnitt, Vertiefung'  en 'opening, incision, deepening'



    UEW № 17 nach laufender Nummer: << vorherig folgend >> neue Suche

    Begriffsklasse: Öffnung,  Furche,  Höhlung


    Vergleichender Abschnitt - (verwandt)sprachliche Daten
     
    SaamiLvuoŋasti- -gŋ- '(einen Hund) mit Maulkorb versehen'
    Nvuoŋâs 'halter or band on the muzzle of a dog, to prevent it from bitingreindeer'Gen. -gŋ-
     
    MordwinischEoŋ- 'Gebiß am Zaum'Pl. onkśt́
    Eoj- 'Gebiß am Zaum'Pl. ojkst
    Mov- 'Gebiß am Zaum'Pl. ovks
     
    ? Mari/TscheremissischKBäŋ 'Mündung'
    B 'Öffnung des Sacks'
     
    Wotjakisch/UdmurtischSi̮m 'Mund, Öffnung, Mündung'
    Kə̑m 'Mund, Öffnung, Mündung'
    Gị̑m 'Mund'
     
    Komi/SyrjUdve̮m 'Mund, Öffnung, Mündung'
    Svom 'Mund, Öffnung'
    Pe̮m 'Mund, Öffnung'
    POu̇m 'Mund'
     
    Chanti/OstjakischVǒŋ 'Mund, Mündung (einer Reuse, einer Flasche, eines Flusses u. a.)'
    DN 'Mund, Mündung (einer Reuse, einer Flasche, eines Flusses u. a.)'
    O 'Mund, Mündung (einer Reuse, einer Flasche, eines Flusses u. a.)'
     
    Ungarischregaj 'Kerbe; Tal Schlucht'
    regáj 'Kerbe; Tal Schlucht'
    regajak 'Lippe'
    Altfelajz- '(Bogen) spannen; aufregen aufreizen, reizen, aufhetzen'
    Alt 'aufspreizen'
     
    NenetsischOńaʔ 'Mund'
    Njńāŋʔ 'Mund'
     
    Enetsisch/Jenissej-SamojedischChêʔ 'Mund'Gen. eoʔ
    Bnaʔ 'Mund'Gen. nâʔ
     
    Tawgy ŋâŋ 'Mund'
     
    SelkupischTaoang 'Mund'
    Taā́ng 'Mund'
    Turåq 'Mund'
    Tyāq '(joen) suu'
    Keaang '(joen) suu, Flußmündung'
     
    Kamassisch  'Mund'
     
    Koibalisch an 'Mund'
     
    Motorisch ag-ma 'Mund'
     
    Karagass ен-де 'Mund'
     
    Taigi  äŋ-de 'Mund'


    Erklärung
    MagyarDeutsch

    Vö. altaji: *amŋa : török aγïz 'száj', csuvas vɑ̆r , mongol ang   'nyílás', mongol aman 'száj', tunguz amŋa 'száj, torkolat'.

    A lapp s és mordvin ks denominális névszóképzők.

    A cseremisz szó idetartozása a nyelvjárások közötti ä ~ a megfelelés miatt bizonytalan.

    A magyarban *ŋ > *γ spirantizálódás ment végbe. A γ hang magánhangzóközi helyzetben kiesett, s az így keletkezett hiátust  j töltötte ki. Az aj, áj alakok közül az aj az eredetibb, az áj esetében nyúlás történt.

    A szót többen (MUSz. 721, 723; Toivonen: Vir. 1916: 165; Uotila: MSFOu. 65:318, SyrjChr. 75; Steinitz, FgrVok. 37; FUV; Liimola: MSFOu. 125:304-7) a következő szavakkal vetették egybe: finn uksi (Gen. uksen) 'ajtó'; lapp N ukˈsâ -vs- 'kapualj; ajtó, kapu'; votják S G e̮s, K ȯs 'ajtó', zürjén -e̮s: S e̮ʒ́e̮s, P e̮ʒ́e̮·s 'ajtó'; ? vogul (Munk. NyK 23: 375) K ūtχė 'ajtóküszöb', ūtγė, ūtγäĺ  'a küszöb irányában'. Az egyeztetés nem fogadható el, mert a FU -ks- hangkapcsolatból *k > γ vokalizálódás következtében a magyarban hosszú magánhangzónak kellett volna létrejönni, vö. magyar máj 'máj' ~ finn maksa, magyar ívik '(hal) ívik' ~ finn juosta (juoksen), 'fut; párosodik'. A finn uksi stb. szavakhoz lásd *ukse 'ajtó' FP szócikket.

    A magyar aj, áj egy másik szócsaláddal is egyeztethető (MUSz. 723; Szinnyei: Nyr. 8: 97; Halász: NyK 24: 453; Gombocz: NyK 39: 256; Beitr. 278; Németh: NyK 47: 70; EtSz.; SzófSz.): finn ovi (Gen. oven) 'ajtó' stb. Azonban a magyar szavak szóbelseji j hangjuk miatt nem tartozhatnak össze ezekkel a szavakkkal. A finn ovi stb. szavakhoz lásd *owe 'ajtó' U.

    Pais (MNy. 45: 269) a magyar szóhoz kapcsolja a magyar (nyj.) áj- 'ás' igét, ami azonban nem tartozik ide, mert rokon nyelvekben megtalálható megfelelői névszók. Továbbá jelentéstani nehézségek is adódnak.

    K. Palló (NyK 65: 180) a magyar áj változatot török *ōj ~ *ōj- nomenverbum tő átvételének tekinti (vö. türkmén ōj  'ложбина, котловина', ōj- 'δолбить' LGV), azonban a török ō (o) ~ magyar á megfelelés nem valószínű.



    Literatur
    • Ligeti: AOH 12: 8-9 = Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1950–.
    • Beitr 27 = Paasonen, H., Beiträge zur finnischugrisch-samojedischen Lautgeschichte Budapest 1917 (Sonderdruck aus Keleti Szemle XIII–XVII).  
    • ESK = Лыткин, В.И. – Гуляев, Е.И. Краткий этимологический словарь коми языка. Москва 1970.
    • EtSz = Magyar Etymologiai Szótár. I–XII: A - foglár... irta Gombocz Zoltán és Melich János. Budapest 1914–1936; XIII–XVll: foglár – geburnus. Gombocz Zoltán jegyzetei felhasználásával irta Melich János. Budapest 1938–1944.
    • Steinitz: FgrVok 45 = Steinitz, Wolfgang, Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalismus. Stockholm 1944 (Acta Instituti Hungarici Universitatis Holmiensis. Series B, Linguistica. 2).
    • Toivonen: FUF 17: 281 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • Lehtisalo: FUF 21: 8 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • Setälä: FUFA 12: 20 = Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen [Angaben s. unter FUF]
    • FUV = Collinder, Björn, Fenno-Ugric Vocabulary. An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Stockholm 1955.
    • Setälä: JSFOu 30/5: 53 = Suomalais-ugrilaisen Seuran Aikakauskirja. Journal de la Société Finno-Ougrienne. 1–, Helsinki 1886–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • MUSz 721, 723 = Budenz, József, Magyar–ugor összehasonlitó szótár. Budapest 1873–1881.
    • Gombocz: NyK 39: 256 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Rédei: NyK 67: 325 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Kálmán: NytudÉrt 40: 158 = Nyelvtudományi Értekezések. 1–, Budapest 1953–.
    • Németh: Probleme der türkischen Urzeit 70-71
    • SzófSz (ajak, ajz) = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.