Uralonet
Institut für Sprachwissenschaft, Ungarische Akademie der Wissenschaften MagyarEnglishDeutsch   InformationenHilfe

  1. alɜ- FU    'varázsigét mond, elvarázsol'  de 'Zauberworte hersagen, verzaubern'  en 'recite an incantation, cast a spell on, enchant (vt)'



    UEW № 9 nach laufender Nummer: << vorherig folgend >> neue Suche

    Begriffsklasse: Zauberei


    Vergleichender Abschnitt - (verwandt)sprachliche Daten
     
    MordwinischEalta- 'ígérni; versprechen'Bud [mord]
    Ealsta- 'versprechen, zusagen, weichen; verwünschen'
    Ealvta- 'ígérni; versprechen'
     
    Mari/Tscheremissisch ulte- 'imádkozik; beten'Szil [tscher]
     ulδa- 'молиться, читать молитву'MRS
     
    Chanti/OstjakischVali̮l- 'fluchen, verfluchen; schelten, schimpfen'Ostjakisches:122
    Vjali̮l- 'fluchen, verfluchen; schelten, schimpfen, verzaubern'Ostjakisches:122
     
    Ungarisch áld- 'segnen'
     áldoz- 'opfern; das heilige Abendmahl nehmen'
     ?átok 'Fluch'
     ?átkoz- 'fluchen, verfluchen, verwünschen'
    Altáld- 'opfern'


    Erklärung
    MagyarDeutsch

    Mord. vt, t (< *kt), tscher. t, ostj. i̮l, ung. j, z, koz sind Ableitungssuffixe.

    Ung. átkoz- ist möglicherweise eine Ableitung von áld- (< áldoz-). Das l kann infolge der inlautenden Konsonantenhäufung ausgefallen sein. Diese Herleitung ist deshalb unsicher, weil in den sprachhistorischen Belegen für átkoz- und átok kein l vorkommt (über átkoz- s. *attɜ- 'sagen' Ug.)

    Aus der ursprünglichen neutralen Bedeutung 'Zauberworte hersagen, verzaubern' entwickelte sich einerseits 'fluchen, verwünschen' (mord., ostj., ung. ? átkoz), andererseits 'opfern, segnen; beten' (tscher., ung.).

    Der Vergleich des ung. Wortes mit wog. (WV 71) TJ jalt- usw. 'in Verdacht haben', ostj. (199) V Vj jol 'Wahrsager, Seher (V), Zauberer (Vj.)' (MUSz. 731; Pais: MNy. 48: 66) kann aus lautlichen Gründen nicht akzeptiert werden.



    Literatur
    • EtSz = Magyar Etymologiai Szótár. I–XII: A - foglár... irta Gombocz Zoltán és Melich János. Budapest 1914–1936; XIII–XVll: foglár – geburnus. Gombocz Zoltán jegyzetei felhasználásával irta Melich János. Budapest 1938–1944.
    • Juhász: MNy 49: 193 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • Hunfalvy: MNyszet 3: 115 = Magyar Nyelvészet. 1–6, Pest 1856– [tatsächlich: 1855–] 1861.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • MUSz 731 = Budenz, József, Magyar–ugor összehasonlitó szótár. Budapest 1873–1881.
    • Mészöly: NéNy 3: 161 = Népünk és Nyelvünk. 1–11, Szeged 1930– [tatsächlich: 1929–] 1939.
    • NyH7
    • Hajdú: NyK 57: 254 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Lewy: NyK 60: 106 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Mészöly: ÓmSzöv 69 = Mészöly, Gedeon, Ómagyar szövegek nyelvtörténeti magyarázatokkal. Budapest 1956.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.