Vö. jukagir met 'én'; altaji: *bi : török min ~ män (< bi-n), csuvas epĕ (< bi), mongol bi , mandzsu-tunguz *bi ; indoeurópai: latin me 'engem' stb.

A finn, észt, lapp, mordvin, votják, zürjén (toldalékolt alakokban), szölkup (*n >) n, t, kamassz, kojbál, mator n, cseremisz ń, ńe, j, jə̑, nyenyec ń, enyec ďi (< *j < *ń) és nganaszan nnaŋ képzők.

A magánhangzós kezdetű vogul és magyar névmások történetileg valószínűleg összefüggnek egymással. A szó eleji magánhangzók (magyar e, é, vogul ä, o, a) nyomósító szócskák voltak (vö.  csuvas epĕ, ep  'én' ~  ótörök män ). Némely vogul nyelvjárási alakban (KU omnɑ̄n, P amnɑ̄n Lat.) az -n névmásképző őrződött meg; ez a toldalék a legtöbb nyelvben a szóhoz járult, és a magyarban is feltehető (előmagyar *ämȣ̈nȣ̈ > *ämnȣ̈ > *ännȣ̈ ómagyar nyj. än > ǟn > én).

Lásd még *mȣ̈ 'mi' U.