Uralonet
Institut für Sprachwissenschaft, Ungarische Akademie der Wissenschaften MagyarEnglishDeutsch   InformationenHilfe

  1. mȣ̈ U    'én'  de 'ich'  en 'I'



    UEW № 576 nach laufender Nummer: << vorherig folgend >> neue Suche

    Begriffsklasse: -


    Vergleichender Abschnitt - (verwandt)sprachliche Daten
     
    Finnisch  minä 'ich'
      'ich'
     
    Estnisch  mina 'ich'
     ma 'ich'
     
    SaamiLmån 'ich'
    Nmǭn 'ich'
    Nmūn 'ich'
    Nmǫn 'ich'
    Nmun 'ich'
    Notmon 'ich'
    Amon 'ich'
    Kldmunn 'ich'Kuollan: 2004
    Kldmun 'ich'
    Tmunn, mun 'ich'Kuollan: 2004
    Tmun 'ich'
     
    MordwinischEmon 'ich'
    Mmon 'ich'
     
    Mari/TscheremissischKBməń 'ich'
    Umə̑jə̑ 'ich, wir'
    Bmə̑ń 'ich'
    Bmə̑j 'ich'
    Bmə̑ńe 'ich'
     
    Wotjakisch/UdmurtischSmon 'ich'
    Gmon 'ich'Wichm [wotj]
     
    Komi/SyrjSme 'ich'
    Sme 'ich'Adess. menam
    Pme 'ich'
    Pme 'ich'Adess. menam
    POme 'ich'
     
    Chanti/OstjakischV 'ich'OL: 3
    DNmȧn 'ich'
    Omȧ 'ich'
     
    Mansi/WogulischTJäm 'ich'FUF: 28:20 (Kannisto-Liimola)
    KUom 'ich'
    Pam 'ich'
    Soam 'ich'
     
    Ungarisch én 'ich'Akk. engëm
     engëm 'mich'
     
    NenetsischOmań 'ich'Juraksamojedisches: 247
     
    Enetsisch/Jenissej-Samojedisch mon 'ich'AkkSg. moďiMSFOu: 72:189
     
    Tawgy mannaŋ 'ich, mich'MSFOu: 72:189
     
    SelkupischTamat 'ich, mich'
    Nmat 'ich'
    Kemat 'ich'
    Keman 'ich'
     
    Kamassisch man 'ich'
     
    Koibalisch mon 'ich'MSFOu: 72:389
     
    Motorisch man 'ich'MSFOu: 72:389


    Erklärung
    MagyarDeutsch

    Vö. jukagir met 'én'; altaji: *bi : török min ~ män (< bi-n), csuvas epĕ (< bi), mongol bi , mandzsu-tunguz *bi ; indoeurópai: latin me 'engem' stb.

    A finn, észt, lapp, mordvin, votják, zürjén (toldalékolt alakokban), szölkup (*n >) n, t, kamassz, kojbál, mator n, cseremisz ń, ńe, j, jə̑, nyenyec ń, enyec ďi (< *j < *ń) és nganaszan nnaŋ képzők.

    A magánhangzós kezdetű vogul és magyar névmások történetileg valószínűleg összefüggnek egymással. A szó eleji magánhangzók (magyar e, é, vogul ä, o, a) nyomósító szócskák voltak (vö.  csuvas epĕ, ep  'én' ~  ótörök män ). Némely vogul nyelvjárási alakban (KU omnɑ̄n, P amnɑ̄n Lat.) az -n névmásképző őrződött meg; ez a toldalék a legtöbb nyelvben a szóhoz járult, és a magyarban is feltehető (előmagyar *ämȣ̈nȣ̈ > *ämnȣ̈ > *ännȣ̈ ómagyar nyj. än > ǟn > én).

    Lásd még *mȣ̈ 'mi' U.



    Literatur
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Rédei: NyK 70: 100 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.