Az Uralothek alapján |
finn | hän 'er, sie, es' | ||||||
észt | en-: end 'itseä (-ni,-si jne); mich, dich usw.' | SKES | |||||
enda 'itse (-ni,-si jne); mich, dich usw.' | |||||||
en-: ennast 'itseä (-ni,-si jne); mich, dich usw.' | |||||||
enese 'itse (-ni,-si jne); mich, dich usw.' | |||||||
számi/lapp | L | sån 'es, er, sie' | |||||
N | sǭn (sū-) ~ sǭn (su-) 'he, she' | ||||||
Not | sonn 'es, er, sie' | 995 | |||||
Not | son 'es, er, sie' | ||||||
A | sonn 'es, er, sie' | 995 | |||||
A | son 'es, er, sie' | ||||||
Kld | sonn 'es, er, sie' | 995 | |||||
Kld | son 'es, er, sie' | ||||||
T | sonn 'es, er, sie' | 995 | |||||
T | son 'es, er, sie' | ||||||
K | sonn 'es, er, sie' | ||||||
K | son 'es, er, sie' | ||||||
mordvin | E | son 'er, sie, es' | |||||
M | son 'er, sie, es' | ||||||
? udmurt/votják | S | so 'jener; er, sie' | |||||
G | so 'jener, -e, -es; er, sie, es' | ||||||
komi/zürjén | S | ? | sije̮ 'er sie, es; jener, -e, -es' | ||||
S | ? | si̮: si̮ be̮ri̮n '(nur im Zusammenhang mit einem anderen Wort, einer Postp. usw.) nach ihm darauf, danach' | |||||
S | ? | so 'siehe da! sieh!' | |||||
P | si̮: si̮ berin '(nur im Zusammenhang mit einem anderen Wort, einer Postp. usw.), nach ihm, darauf, danach' | ||||||
P | ? | sija 'er sie, es; jener, -e, -es' | |||||
PO | ? | si·da 'er der, dieser, jener' | |||||
PO | ? | si: si ko·sti 'zu der Zeit' | |||||
PO | ? | si: si bȯ·rѳn 'darauf, nachher' | |||||
hanti/osztják | V | lö̆γ 'er' | OL: 205 | ||||
Vj | jö̆γ 'er' | OL: 205 | |||||
DN | tĕw 'er' | OL: 205 | |||||
O | luw 'er' | OL: 205 | |||||
manysi/vogul | TJ | tüw 'er' | WV: 152 | ||||
KU | täw 'er' | ||||||
P | täw 'er' | ||||||
So | taw 'er' | ||||||
magyar | ő 'er, sie, es' | ||||||
ők 'sie' | |||||||
övé 'sein, ihr, sein, der die das Seine od. Seinige' | |||||||
ön '(Anrede) Sie, sein, ihr eigen, in Kps., Selbst-, selbst-' | |||||||
ÚESz. | ő | ||||||
ÚESz. | ön | ||||||
ÚESz. | övé |
Vö. indoeurópai *so-/*sɑ̄- 'ez': óind sá, sā́ , gót sa, sō .
A finn, lapp, mordvin, magyar (ön) n és zürjén ja, je̮ képző. Az osztják, vogul és magyar (ő< HB ív) névmásban az ugor *ŋ névmásképző rejlik, amely a magyarban *γ-n keresztül vokalizálódott (ő), illetve magánhangzóközi helyzetben v hanggá vált (övé).
A permi szavak idetartozása kérdéses, mert — feltételezhetőleg az őspermi korban — mutató névmásból is keletkezhettek. Végső soron mindegyik finnugor személyes névmás származtatható mutató névmásból, azonban a permi névmások többes számú alakjai (zürjén ni̮, nije̮, nija stb., vö. finn. se 'az', Tsz. ne) későbbi származásra utalhatnak.
A finn hän névmás h eleme hangsúlytalan helyzetben *z-n keresztül *s-ből keletkezett.
A tő belseji magánhangzó nem vezethető vissza egyetlen finnugor előzményre. A finn, permi és magyar szavak eredeti palatális magánhangzóra utalnak. A lapp sǭn ~ sǫn és mordvin son veláris magánhangzója talán az egyes szám első és második személyű személyes névmás (lapp mon, don, mordvin mon, ton) hatásával magyarázható.
Nem bizonyítható, hogy a magyar ők (a k a többes szám jele) és ő különböző eredetű lenne, és a többes számú alak összefüggne a finn he 'ők', mordvin E siń, M śiń, vogul (WV 23) TJ tän stb. névmásokkal (Blomstedt, HB 72; SKES ?-lel; E. Itkonen; LpChr. 164).