Uralonet

kurɜ FU 'harag; haragszik' de 'Zorn; zürnen' en 'angry; be angry with (intr)'

UEW № 426 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

Fogalomkör: Harag

Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok


mordvin	E	kor 'Verdruß, Gram, Ärger'
	M	kor 'Verdruß, Gram, Ärger'

hanti/osztják	Vj	korəm- 'nicht essen, weil man schmollt (von einem Kind)'	335-6
	Vj	kăram- 'sich entzürnen, sich erbosen'	335-6
	D	χurəm- 'sich erzürnen, sich ärgern'	335-6
	O	χorəm- 'in seinem Ärger schmollen'

manysi/vogul	KU	χor- 'zanken'	WV: 72
	P	kor- 'zanken'	WV: 72
	LM	khårj- 'zürnen, erzürnen, grimmig werden'	ÁKE: 297
	LM	khōrj- 'zürnen, erzürnen, grimmig werden'	ÁKE: 297

magyar		harag 'Zorn, Groll, Grimm, Ärger,'
		haragsz 'zürnen, grollen, zornig od. böse sein'
	Alt	harag 'zornig'
	ÚESz.	harag

Magyarázat

Az osztják m mozzanatos képző és a magyar g deverbális névszóképző.

A vog. KU χor- 'civakodik' igének a finn kiro 'átok' szóval való (SKES ?-lel) egyeztetése nem fogadható el.

Az obi-ugor igék valószínűleg közös eredetűek az osztják V kŏr- 'lenyúz' és vogul (Kann. mitg Liim: FUF 29: 169—70) TJ kor- '(nyírfakérget, háncsot) lehúz, hámoz' jelentésű igékkel (lásd *kora- (*kura-) 'lenyúz, lehánt' U) (Steinitz: WogVok. 255). Ebben az esetben feltételezhető, hogy a 'haragszik, mérges' jelentés már a FU korban keletkezett a 'lehúz, hámoz' jelentésből. A jelentések viszonyához vö. német Zorn < germán *ter- < indoeurópai *der- 'lenyúz, a bőrt lehúzza' (Kluge: DtEtWb.¹⁸).

Nomenverbum.

Bibliográfia

Szilasi : ÉrtNySzt 18/8: 15
MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
Munkácsi: NyK 25: 269 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
Rédei: NyK 70: 155 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
Lakó: NytudÉrt 40: 226 = Nyelvtudományi Értekezések. 1–, Budapest 1953–.
TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.