anhand von Uralothek |
Wotjakisch/Udmurtisch | S | ki̮ri̮ǯ 'krumm, gebogen; schief, schräg; falsch, hinterlistig' | |||||
K | kə̑rə̑ž 'krumm, gebogen; schief, schräg; falsch, hinterlistig' | ||||||
G | kı̣̑rı̣̑ž 'krumm, schief' | Wichm [wotj] | |||||
Komi/Syrj | Lu | ki̮ri̮še̮n 'косо, недоверчиво; недружелюбно (о выражении глаз)' | |||||
Lu | ki̮ri̮šći̮- 'смотреть косо, недружелюбно, недоверчиво; нажмуриться, насупиться' | ||||||
VO | χort '' | < Chanti/Ostjakisch | |||||
I | χort '' | < Chanti/Ostjakisch | |||||
Chanti/Ostjakisch | V | kŏr 'Strecke eines Flusses' | 330 | ||||
DN | χŏr 'Strecke eines Flusses' | ||||||
O | χŏr 'Strecke eines Flusses' | ||||||
O | χărȧ: kur -χărȧ 'Kniekehle' | < Nenetsisch | |||||
Kaz | χŏrt 'gerade, schmale Strecke eines Moores od. Flusses' | ||||||
N | χor 'Flußstrecke, Flußkrümmung' | PB | |||||
Ungarisch | reg | harántos 'schräg, schief' | |||||
reg | ? | háran- 'eltéved, elvetődik; sich verirren, verschlagen werden' | |||||
reg | ? | háránt- 'abwenden, ablenken, abwälzen' | |||||
reg | ? | hárántoѕ 'schräg, schief' | |||||
reg | ? | hárít- 'ablenken, abwenden, von sich weisen od. wälzen od.schieben; (Zweikampf) parieren, abwehren; félreseper, útból eltol; beiseite fegen, aus dem Wege räumen, rücken' | SzamSz | ||||
reg | ? | hárul- 'jm. zufallen zuteil werden;' | |||||
Alt | haránték 'schräg, schief' | ||||||
Alt | hárul- 'gewälzt werden, abgewendet werden' | ||||||
Alt | ? | háránték 'schräg, schief' | |||||
Nenetsisch | O | χara 'krumm schief, scheel; Flußbiegung; Schuld' | 151 | ||||
Selkupisch | Ta | k͔arengdel 'schief' | |||||
N | k͔arengdal 'schief' | ||||||
Ke | k͔ărukkai 'schief' | ||||||
Ke | qåreŋtel 'schief' | DonnMskr | |||||
Kamassisch | kara- 'sich winden, sich ringeln' |
A votják i̮ǯ, ə̑ž és zürjén i̮š denominális névszóképzők. A zürjén ki̮ri̮še̮n szó e̮n eleme eszközhatározói esetrag. A szölkup alakok ngdel, kkai elemei szintén képzők.
A magyar képzett alakok 'elterel, elhárít, eltávolít' (hárít-, háránt-, hárint-), '(el)téved' (háran-) stb. jelentései a konkrét alapnyelvi jelentésből keletkezhettek.
Lehetséges, hogy a magyar szó hangutánzó/hangfestő eredetű (Nyíri: MNy. 49: 392), ez a magyarázat azonban kevéssé valószínű.
Nomenverbum.