Uralonet
Research Institute for Linguistics, HAS MagyarEnglishDeutsch   InformationHelp

  1. lȣjɜ Ug    'kicsi, fiatal v. gyenge, erőtlen'  de 'klein, jung; od. schwach, kraftlos'  en 'small, young or weak, feeble'



    UEW № 1796 By No.: << Previous Next >> New search

    Lexical field: Leben. Alter,  Ermattung. Krankheit,  Klein


    Set of correspondences
     
    ? Khanty/OstyakKazlǫjamtĭʌ- 'schwach, schlecht, kraftlos werden (infolge des Alters)'Ostjakisches: 469
    Kazlǫjamtĭjəʌ- 'schwach, schlecht, kraftlos werden (infolge des Alters)'
     
    Mansi/VogulK?läi̯ 'kicsi, klein'MK4: 283
    LM?läi 'zsenge, erőtlen, ifjú; zart, kraftlos, jung'ÁKE: 439
    LM?läi 'apró; winzig'MTr
    LM?läi pū ~ oåi 'жиденькой, молодой, не в силах'ÁKE: 439
    Nlai 'apró; winzig'MK 4: 283
    N?lai 'zsenge, erőtlen, ifjú, zart, kraftlos, jung,'ÁKE: 439
     
    ? Hungarian lëány 'Tochter, Mädchen'
    regján 'Tochter, Mädchen'
    regjány 'Tochter, Mädchen'
    regleány 'Tochter, Mädchen'
    reglëhány 'Tochter, Mädchen'
    reglëhân 'Tochter, Mädchen'
    reglëjány 'Tochter, Mädchen'
    reglëvány 'Tochter, Mädchen'
    reglián 'Tochter, Mädchen'
    regliány 'Tochter, Mädchen'
    regliván 'Tochter, Mädchen'
    reglivány 'Tochter, Mädchen'
    reglyán 'Tochter, Mädchen'
    reglyiány 'Tochter, Mädchen'


    Commentaries
    MagyarDeutsch

    Az osztják mtĭʌ és mtĭjəʌ igeképzők.

    A vogul ä, a (< ősvogul *ĕ vagy *ɑ̆) a szó végi i (ɔ: j) hatásával magyarázható.

    A magyar szó, valamint lë- (< ősmagyar *laj-) előtagja csak akkor tartozhat ide, ha a lëány szó elhomályosult összetétel, és az ősmagyar *lajańɜ (vö. 1559: layanyat, Nyr. 48: 151) szóra megy vissza. Az első szótagi a hangból elhasonulással keletkezhetett az ë. Az utótag az anya 'Mutter' szó any alapszavával lehet azonos (lásd *ańa 'idősebb férfirokon (báty, nagybáty) felesége, ?anya' U). A magyar leány szó eredeti jelentése 'kis vagy fiatal nő' lehetett. Jelentéstani szempontból vö. osztják aj-ne 'lány' (aj 'kis', ne 'feleség, nő'), vogul viś-nē 'lány' (viś 'kis', nē 'feleség, nő').

    Ha az eredeti jelentés 'kis, fiatal' volt, akkor a magyar szó előtagja idevonható, ha viszont az eredeti jelentés 'gyenge, erőtlen' volt, akkor nem tartozhat ide.



    Bibliography
    • Bárczi: Htört2 64, 147 = Bárczi, Géza, Magyar hangtörténet. 2., bővített kiadás. Budapest 1958 (EMNyp).
    • Benkő: LyTört 8 = Benkő, Loránd, A magyar ly hang története. Budapest 1953 (NytudÉrt. 1).
    • Zsirai: MNy 29: 257 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • Gulya: MNy 60: 94 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • Zsirai: MSFOu 67: 432 = Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia. Mémoires de la Société Finno-Ougrienne. 1–, Helsinki 1890–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • Bárczi: TA 43 = Bárczi, Géza, A Tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest 1951 (Nyelvészeti Tanulmányok 1.)
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.