Az osztják V ö, vogul TJ i, P ä szó eleji j hatására ősosztják *ŏ, valamint ősvogul *ɑ̆ hangokból keletkeztek.

Az obi-ugor megfelelők ma társhatározói névutóként használatosak. Több finnugor nyelvben fejlődött ki a 'barát, társ' jelentésű szóból társhatározói névutó vagy esetrag. Vö. finn kanssa '-val, -vel', észt -ga '-val, -vel' < finn kansa 'nép, nemzet, emberek'; lapp -guim, -guoim ~ -gum, -gu '-val, -vel' < lapp. N guoi'bme 'társ, társaság, férj, feleség, szomszéd'; osztják Syn. pĭlən '-val, -vel' < V pil, DN pit 'társ'; vogul K jårtėl '-val, -vel': am jårtlėm 'velem' < T jo̰rt, K jort '(baj)társ' (lásd még *welje 'fivér, barát' FU).

Bakos (MNy. 64: 72) a magyar ját szót a román leat 'év' (< szláv lĕto 'év') szóból származtatja azon az alapon, hogy a román szó jelentése néhány nyelvjárásban '(katonai) évjárat, gyalogos, társ'. Ez az egyeztetés jelentéstani és hangtani nehézségekbe is ütközik, mivel román szókezdő l (= ĺ) hangnak a magyarban nem felelhet meg j. Ez ellen szól azonban a magyar csángó nyelvjárásban meglévő leát 'egyidős', lyát 'egyidős, bajtárs' újabb kori román jövevényszó (lásd Bakos: a.a.O: TESz.).