Az Uralothek alapján |
? finn | uros 'erwachsener Mann, tapferer Mann, Held' | Gen. uroon urhoon | |||||
uros 'Männchen, zweijähriges männliches Rentier' | Gen. uroksen | ||||||
urho 'Held, Kämpfer' | |||||||
urakka 'zweijähriges männliches Rentier' | |||||||
? számi/lapp | N | vârres -rˈras- ~ vâres -rras- 'male animal, a male' | |||||
N | vârek 'two-years-old male reindeer' | ||||||
I | årēs 'Männchen; (als Bestimmungswort von Zusammensetzungen) männlich (von Tieren i.allg.)' | ||||||
I | årēk 'Rentier im Alter von zwei Jahren (bekommt den Namen im Herbst, wenn es 1½ Jahre alt ist)' | ||||||
I | varēk 'Rentier im Alter von zwei Jahren (bekommt den Namen im Herbst, wenn es 1½ Jahre alt ist)' | ||||||
Kld | oires 'Männchen; männlich' | 1863, 1864 | |||||
T | vı˚ѳires 'zum männlichen Geschlechte gehörrend' | 1863, 1864 | |||||
T | vı˚ѳireg -ge 'junger Rentierochs nach dem 2:ten Sommer bis Mai, in dem er zweijährig wird' | 1863, 1864 | |||||
K | vı˚ѳires 'zum männlichen Geschlechte gehörrend' | ||||||
? magyar | úr 'Herr; Mann, Gemahl' | Akk. urat | |||||
ország 'Land, Reich, Staat' | |||||||
Alt | úr 'Fürst, Thronfolger' | ||||||
ÚESz. | úr | ||||||
ÚESz. | ország |
A finn és lapp s, továbbá a lapp k denominális névszóképzők.
A lapp adatok csak akkor vonhatók ide, ha szókezdő v hangjuk másodlagos, valamint az N nyelvjárásban *u > N â hangváltozás történt (vö. Collinder, CompGr. 162).
A finnben 'férfi, hím' → 'hős', a magyarban pedig 'férfi, hím' → 'fejedelem' → 'hős' jelentésváltozással lehet számolni, vö. német Kerl 'fickó, legény' < germán *karla 'férfi'; germán jövevényszóként a szláv nyelvekben: orosz король, szerbhorvát krâlj 'király' stb. > magyar király (Kluge, DEtWb.).
A magyar ország (ómagyar) uruszág szó jelentése korábban 'uraság' volt.
Az egyeztetés a távoli rokonság és a magyar szó más lehetséges származtatása miatt bizonytalan. A magyar szó lehet 1. ugor kori iráni jövevényszó: (ősiráni vagy óiráni) *sūra- 'erős, hatalmas, parancsoló, vminek az ura...'; 2. török jövevényszó: uγur (< *ur) 'erőteljes, előkelő'; 3. talán bolgár-török jövevényszó, vö. őstörök *ïduq ~ *ïduγ: ujgur ïdik, ïduk 'Istentől származó végzet ...'.
Többen (Hunfalvy: NyK 11: 18 Anm., 12: 71; Blomstedt, HB 165; MUSz. 867; Szilasi: Nyr. 13: 296; Balassa: NyK 24: 284; Munkácsi: Ethn. 5: 136; Genetz: Suomi 1899/3/16: 14, VähKirj. 30: 14; ÁKE 614—7; O. Donner: MSFOu. 71: 88; N. Sebestyén: ALH 7: 358) tévesen idevonták a mordvin E azoro, M azor 'úr' szót és megfelelőit (lásd *asȣrɜ 'úr, fejedelem' FU).