Az Uralothek alapján |
finn | työntä- 'stoßen, schieben; mühsam streben; ausschicken, entsenden' | ||||||
? udmurt/votják | S | tuj- 'stecken, hineinstecken' | |||||
Uf | tu̇j- 'stecken, hineinstecken' | ||||||
komi/zürjén | Lu | toj- 'zerstoßen, stampfen; zerstampfen, stoßen, schieben' | |||||
Ud | toj- 'zerstoßen, stampfen, stoßen, zerstampfen, schieben' | ||||||
PO | tu̇·j- 'stoßen' | ||||||
hanti/osztják | V | tökən- 'sich füllen, voll werden' | 978, 979 | ||||
Vj | töki- 'stopfen, dichten (ein Boot, ein Haus)' | 978, 979 | |||||
DN | tekəptə- 'füllen, vollgießen' | 978, 979 | |||||
O | tokən- 'sich füllen, voll werden' | 978, 979 | |||||
Kaz | tekən- 'sich füllen, voll werden' | 978, 979 | |||||
manysi/vogul | TČ | täw- 'pistää, työntää, tunkea; stechen, stoßen, drängän' | Vir: 1973: 167 | ||||
KM | täγ- 'pistää, työntää, tunkea; stechen, stoßen, drängän' | Vir: 1973: 167 | |||||
P | tǟw- 'pistää, työntää, tunkea; stechen, stoßen, drängän' | Vir: 1973: 167 | |||||
So | taγ- 'pistää, työntää, tunkea; stechen, stoßen, drängän' | Vir: 1973: 167 | |||||
So | tuj- 'stoßen, stampfen; толкать' | < komi/zürjén | |||||
magyar | tűz- 'anstecken, aufstecken; steppen, nadeln, bestechen, aussticken; stechen, brennen (Sonne)' | ||||||
tövis 'Dorn, Stachel' | |||||||
tű 'Nadel' | |||||||
Alt | betöv- 'tief eindringen' | ||||||
ÚESz. | tövik | ||||||
ÚESz. | tövis | ||||||
ÚESz. | tű | ||||||
ÚESz. | tűz |
A finn ntä, osztják i, n, pt és magyar z képző.
Ha a permi szavak alapján feltett őspermi *o̭ finnugor *o hangra megy vissza, akkor azok a magyar tol- 'tol' ige megfelelői lehetnek (lásd *tojɜ- 'lök' FU).
A magyar tű 'tű' az (elavult) töv- ige ő igenévképzős származéka (Szarvas: Nyr. 21: 195; TMNy 330; Simonyi: Nyr. 32: 352; Melich: MNy. 7: 267; Horger, MSzav. 174; SzófSz.).
Simonyi (Nyr. 32: 254) kérdőjellel idevonta a finn tykki- 'kopog, kopogtat, csipeget stb.' és cseremisz tükala- 'lök' igét. Ezek azonban hangtani és részben jelentéstani okokból nem tartozhatnak ide.
A magyar tűz- ige törökből való származtatása elutasítandó (vö. dik- 'szúr').