Uralonet
Institut für Sprachwissenschaft, Ungarische Akademie der Wissenschaften MagyarEnglishDeutsch   InformationenHilfe

  1. koja FU    'kéreg, héj'  de 'Rinde, Schale'  en 'bark, skin'



    UEW № 328 nach laufender Nummer: << vorherig folgend >> neue Suche

    Begriffsklasse: Pflanzenteile


    Vergleichender Abschnitt - (verwandt)sprachliche Daten
     
    Finnisch  koja 'bark; Rinde, Baumrinde'
     
    Karelisch koja 'bark; Rinde, Baumrinde'SKES
     
    SaamiWfsku͕˴o͕j˴ɛ̮ 'Baumknospe, die weißen Knospen an der Weide und an einigen Grasarten'Südlappischen: 817
    Wfsɢшö˴jε- 'abschälen (die Baumrinde)'
     
    ? Komi/Syrj ke̮ja 'Baumschwamm'Wied [syrj]
     
    Chanti/OstjakischTrjkŏj 'Fell im Gesicht, auf der Stirn des (Rentiers, der Kuh, des Bären), woraus Schuhsohlen gemacht werden'Ostjakisches: 280
     
    Ungarisch héj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'Akk.. héjat
     ?hiú 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde'
     ?hiába 'umsonst vergebens, vergeblich'
     ?hiány 'Mangel Fehlen'
     ?fennhéjáz 'hochmütig sein'fenn 'oben, hoch'
    reghaj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reghej 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reghéjj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reghéjju 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reghéju 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reghijj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
    reg? 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
    reg?híj 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
    reg?hiu 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
    reg? 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
    reg?héj 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
    Alt?hiún 'leer'
    Alt?hivan 'leer'


    Erklärung
    MagyarDeutsch

    A zürjén szó csak egy forrásban fordul elő, ezért idetartozása bizonytalan.

    A magyarban az ómagyar nyj. haj alakban az ai̯ kettőshangzó megmaradt, míg a héj szóban *ai̯ e egyszerűsödés történt. A héj, híj szavak j eleme vagy hiátustöltő, vagy a birtokos végződéssel ellátott alakból (héja stb.) való elvonás eredménye. A magyar a (haj) ~ i > ősmagyar * (hiú stb.) magánhangzó-megfeleléshez vö. szalad- 'fut, szalad' ~ szilaj 'féktelen, heves', sajog- 'fáj, ég; (nyj.) csillog' ~ csillog- 'csillog, ragyog' stb.

    A magyar hiú stb.szavakban 'fakéreg''tető, fedél''padlás', valamint 'tető, fedél''a tető alatt található üres tér''üres, sivár''hiú' jelentésváltozás feltételezhető.

    Az Sz. Kispál (Lakó-Eml. 112) által idevont osztják (283) Trj. ki̮jpi̮ 'tér vmi mögött; árnyék' szó eredeti jelentése 'árnyék' lehetett, ezért nem tartozhat ehhez az egyeztetéshez.



    Literatur
    • Toivonen: FUF 15: 74 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • FUV = Collinder, Björn, Fenno-Ugric Vocabulary. An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Stockholm 1955.
    • Nyíri: MNy 65: 1 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Rédei: NyK 68: 421 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Honti: NyK 76: 373 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • SKES = Suomen kielen etymologinen sanakirja. I, Helsinki 1955 [Autor] Y. H. Toivonen; II, 1958 [Autoren] Y. H. Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; III, 1962 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; IV, 1969 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; V, 19
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.