Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. roćɜ FU    'gyenge, sovány, fáradt'  de 'schwach, mager, müde'  en 'weak, skinny, tired '



    UEW № 860 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Fáradtság. Betegség


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? komi/zürjénVruʒ́ mun- 'müde werden, ermüden, schwach werden, abgemattet werden'Wied [syrj]
    Sruʒ́ mun- 'sich abquälen, von Kräften kommen'Wied [syrj]
     
    hanti/osztjákOrăsaχ 'abgetragenes Kleid, Lumpen, abgenutztes Werkzeug, Kram'< komi/zürjén
     
    manysi/vogulNkēnt råsėχ 'zerfetzte Mütze'< komi/zürjén
     
    ? magyar rossz 'schlecht, bös(e), arg, schlimm, übel, verwerflich, werdorben'
    regrosz 'sovány (ember); mager (Mensch)'
    ÚESz.rossz


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Die Zusammenstellung ist richtig, wenn syrj. ʒ́ auf ein ursprüngliches *ć und nicht auf *ńć zurückgeht.

    Im Ung. fand ein Bedeutungswandel 'mager' → 'schlecht' statt, vgl. ung. hitvány (altung.) 'mager' ~ 'gering, schlecht', finn. hupa 'schlecht' ~ ung. sovány 'mager'.

    Onomat.

    Lapp. N râšše -š- 'fragile, frail, weak' (Kálmán: NytudÉrt. 38: 10; ALH 13: 61; Toivonen: FUF 19: 153) kann wegen des auf einen ursprünglichen palatalen Vokal hinweisenden â nicht hierher gehören.


    Bibliográfia
    • Kálmán: ALH 13: 61 = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1951–.
    • Toivonen: FUF 32: 61 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Kálmán: NytudÉrt 38: 7 = Nyelvtudományi Értekezések. 1–, Budapest 1953–.
    • Rédei: SLW 144 = Rédei, Károly, Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen. Budapest 1970.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.