Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. ćutte FU    'bokacsont'  de 'Knöchelbein'  en 'ankle bone'



    UEW № 81 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Testrészek


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? számi/lappLtjuhttā 'Knöchel, Gelenkhöcker, Knochenknorren, -vorsprung bei einem Gelenk; Sprungbein'
    Nčutta 'talus; ankelben; Knöchelbein'
     
    ? magyar csont 'Knochen, Bein'
    ÚESz.csont


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Az egyeztetés a távoli rokonság miatt bizonytalan.

    Csak akkor tartozhatnak ide, ha a magyar n olyan járulékhang, mint a következő szópárokban: fitos ~ finta, ómagyar rát ~ ránt stb. (Rédei: NyK 69: 167).

    A magyarban 'boka' → 'csont, láb' jelentésváltozás történhetett. Jelentéstani szempontból vö. a finn kontti 'láb, combcsont' ~ észt kont 'csont'; német Knochen 'csont' ~ Knöchel 'boka' ~ svéd knoka 'csont' (Kluge, DtEtWb.18); latin costa 'borda' ~ orosz коcть 'csont' (Vasmer, REtWb.) szavakkal.

    A magyar szó a csomó 'csomó' csom- alapszavának denominális névszóképzős származéka (lásd még *ćolme 'csomó, köteg; megköt' FU). A 'csomó' → 'csont' jelentésváltozáshoz vö. középfelnémet knoche 'csont, csomó', német Knochen 'csont' Knoten 'csomó(Kluge, DtEtWb.18).



    Bibliográfia
    • N.Sebestyén: ALH 3: 304 = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1951–.
    • EtSz = Magyar Etymologiai Szótár. I–XII: A - foglár... irta Gombocz Zoltán és Melich János. Budapest 1914–1936; XIII–XVll: foglár – geburnus. Gombocz Zoltán jegyzetei felhasználásával irta Melich János. Budapest 1938–1944.
    • Wichmann: FUF 11: 183, 196 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • N.Sebestyén: NyK 53: 35
    • Rédei: NyK 69: 167 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.