Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. ńorɜ U    'mocsár'  de 'Sumpf'  en 'marsh '



    UEW № 639 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Mocsár


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? finn noro 'sumpfiges Tal, Bächlein'
     
    ? észt nõrg 'Wasserabfluß, kleiner schwach fließender Bach, Vorrichtung zum Abfließen des Wassers'Gen. nõru
     nõru 'Wasserabfluß, kleiner schwach fließender Bach, Vorrichtung zum Abfließen des Wassers'
     
    udmurt/votjákSńur 'Sumpf, Morast'
    Kńu̇r 'feucht, naß (Holz, Korn), Feuchtigkeit, Nässe'
    Kńur 'feucht, naß (Holz, Korn), Feuchtigkeit, Nässe'
     
    komi/zürjénSńur 'Sumpf, Moor'
    Pńur 'Sumpf, Moor'
    POńur 'Sumpf'
     
    manysi/vogulTJńēr 'Sumpf'WV: 42
    KUńār 'Sumpf'WV: 42
    Pńēr 'Sumpf'WV: 42
    Sońār 'Sumpf'WV: 42
     
    magyar nyirok 'Feuchtigkeit, Lymphe,'
     ?nyár-fa 'Pappel, Populus alba,'
     ?nyár 'Sommer'
    reg 'vizenyős, tapadós, összeállt föld; feuchte Erde, glitcshige, klebrige Erde'
    reg?nyáras 'Pappelwald'
    reg?nyájras 'Pappelwald'
    reg?nyáros 'Pappelwald'
    Alt? 'Pappelwald'
    ÚESz.nyár
    ÚESz.nyár
    ÚESz.nyír
    ÚESz.nyirkos
     
    ? nyenyecOńurka 'Espe'Juraksamojedisches: 332
    Ljńurki 'Edeltanne'Juraksamojedisches: 332
    Ljńurki ṕā 'id.'ṕā 'Baum'
     
    szölkupTaMńār 'spärlich mit Wald bewachsener Sumpf, Tundra'DonnMskr
    Tyńār 'болото, rahkasuo, korpi, Sumpf, Torfmoosmoor, Moorwald'DonnMskr
    Kenjăr 'Tundra'


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Vö. jukagir ńor  'mocsár, ingovány'.

    A magyar k denominális főnévképző, a nyenyec ka, ki szintén képző.

    A finn 'ér, patak' jelentésű noro esetleg a noru- 'csörgedezik, folyik' deverbális névszóképzős származéka lehet. Az eredeti ősvogul magánhangzó (*ī̮) a szókezdő ń hatására egyes nyelvjárásokban palatálissá vált.

    A magyar nyirok szó nyir- ( < ősmagyar *ńi̮rɜ) alapszava talán azonos az ősmagyar *ńarɜ 'mocsár, láp' szóval, amelynek a nyárfa 'nyárfa' és talán a nyár 'nyár' szavak a folytatói a mai magyar nyelvben. A magyar a ~ i megfelelőkhöz (a nyár hosszú magánhangzója nem eredeti)  lásd Bárczi, TA 38.

    A magyar nyárfa és a jelentéstanilag hozzá illő nyenyec szó csak akkor tartozik ide, ha 'mocsárfa' volt az eredeti jelentésük. Ez a magyarázat lehetséges, mivel a nyárfa kedveli a vízpartot, az ártereket, a folyó mocsaras partját. A jelentéshez vö. litván ẽžeras 'tó, tavacska' ~ görög αˈχερωíσ 'fehér nyár', latin palus 'mocsár' ~ német Felber 'fűzfa'.

    A magyar nyár 'nyár (évszak)' szó idetartozása kérdéses. Csak akkor lehetséges, ha eredetileg lápos földfelszínt jelentett, ami csak meleg évszakokban látható, és így 'mocsár, láp' → (a korai ősmagyarban) 'nyár' jelentésváltozás történhetett. Hasonló jelentésváltozáshoz vö. osztják (1062) V lŏŋ 'nyár' ~ lŏŋi̮m 'hómentes terület'; finn suvi 'nyár' ~ 'olvadás télen'; orosz зима 'tél' ~ avesztai zyå (zim-) 'fagy, tél' ~ latin hiems 'tél, hó' (Vasmer, REtWb; lásd még Nyíri: MNy. 60: 418; ALH 15: 102). Az is lehetséges, hogy a magyar nyár török jövevényszó; vö. török *ńɑ̄r > csuvas śor 'tavasz', oszmán jaz 'nyár', jakut sɑ̄s 'tavasz' (Räsänen: UJb. 19:100, StudOr. 15:22; Ligeti, MsgŐstört. 45, MNy. 56: 301, 59: 390, ALH 11: 37; Bárczi: NylOK 2:350, MSFOu. 125: 19—20 Anm.).

    A többek (Castrén, Versuch 90; Zsirai: MNy. 23: 315, 26: 395; Zsirai, SzófSz.; Mészöly: MNy 1: 208; ÓmSzöv. 86) által idevont finn nurmi 'gyep, fű' stb. szóhoz lásd *ńurme 'füves hely, rét' FU.

    A nyenyec nɑ̄rsei 'tavasz (amikor még hó van)', nɑ̄ra 'hókérg', enyec nara 'ua.' stb. szavaknak a magyar nyár 'nyár' szóval (Halász: NyK 24: 461; FUV ?-lel) való egyeztetése jelentéstanilag nem lehetséges (Joki: FUFA 32: 48).



    Bibliográfia
    • Nyíri: ALH 15: 99 = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1951–.
    • N.Sebestyén : ALH 1: 322 = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1951–.
    • Bereczki: ALH 31: 316 = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae. 1–, Budapest 1951–.
    • Munkácsi: Ethn 4: 283 = Ethnographia. 1–, Budapest 1890–.
    • Toivonen: FUF 15: 68 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • Toivonen: FUFA 28: 252 = Anzeiger der Finnisch-ugrischen Forschungen [Angaben s. unter FUF]
    • FUV = Collinder, Björn, Fenno-Ugric Vocabulary. An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Stockholm 1955.
    • Zsirai: MNy 23: 315, 26: 395 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • Nyíri: MNy 60: 416 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • MUSz 419 = Budenz, József, Magyar–ugor összehasonlitó szótár. Budapest 1873–1881.
    • N.Sebestyén : NyIOK 1: 391 = A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. 1–, Budapest 1951–
    • Halász: NyK 24: 460 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • Munkácsi: NyK 25: 181 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
    • N.Sebestyén : NyK 52: 314
    • Szilasi : Nyr 32: 419
    • SKES = Suomen kielen etymologinen sanakirja. I, Helsinki 1955 [Autor] Y. H. Toivonen; II, 1958 [Autoren] Y. H. Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; III, 1962 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; IV, 1969 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; V, 19
    • Bárczi: TA 38 = Bárczi, Géza, A Tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest 1951 (Nyelvészeti Tanulmányok 1.)
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.
    • Bouda: UJb 20: 83 = Ungarische Jahrbücher. 1–23. Berlin 1921–1945 [Fortsetzung UAJb.]
    • Castrén: Versuch 90 = Castrén, M. Alexander, Versuch einer ostjakischen Sprachlehre nebst kurzem Wörterverzeichnis. 2. verb. Aufl. Hg. von Anton Schiefner, St. Petersburg 1858.