Uralonet

koja FU 'kéreg, héj' de 'Rinde, Schale' en 'bark, skin'

UEW № 328 nach laufender Nummer: << vorherig folgend >> neue Suche

Begriffsklasse: Pflanzenteile

Vergleichender Abschnitt - (verwandt)sprachliche Daten


Finnisch			koja 'bark; Rinde, Baumrinde'

Karelisch			koja 'bark; Rinde, Baumrinde'		SKES

Saami	Wfs		ku͕˴o͕j˴ɛ̮ 'Baumknospe, die weißen Knospen an der Weide und an einigen Grasarten'		Südlappischen: 817
	Wfs		ɢшö˴jε- 'abschälen (die Baumrinde)'

? Komi/Syrj			ke̮ja 'Baumschwamm'		Wied [syrj]

Chanti/Ostjakisch	Trj		kŏj 'Fell im Gesicht, auf der Stirn des (Rentiers, der Kuh, des Bären), woraus Schuhsohlen gemacht werden'		Ostjakisches: 280

Ungarisch			héj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'	Akk.. héjat
		?	hiú 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde'
		?	hiába 'umsonst vergebens, vergeblich'
		?	hiány 'Mangel Fehlen'
		?	fennhéjáz 'hochmütig sein'	fenn 'oben, hoch'
	reg		haj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg		hej 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg		héjj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg		héjju 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg		héju 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg		hijj 'Schale Rinde, Kruste, Haut; (Polster) Überzeug; (altung.) Schuppen'
	reg	?	hí 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
	reg	?	híj 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
	reg	?	hiu 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
	reg	?	hé 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
	reg	?	héj 'eitel selbstgefällig, gefallsüchtig, stolz; (altung.) leer, öde; Boden, Dachboden'
	Alt	?	hiún 'leer'
	Alt	?	hivan 'leer'

Erklärung

A zürjén szó csak egy forrásban fordul elő, ezért idetartozása bizonytalan.

A magyarban az ómagyar nyj. haj alakban az ai̯ kettőshangzó megmaradt, míg a héj szóban *ai̯ > e egyszerűsödés történt. A héj, híj szavak j eleme vagy hiátustöltő, vagy a birtokos végződéssel ellátott alakból (héja stb.) való elvonás eredménye. A magyar a (haj) ~ i > ősmagyar *i̮ (hiú stb.) magánhangzó-megfeleléshez vö. szalad- 'fut, szalad' ~ szilaj 'féktelen, heves', sajog- 'fáj, ég; (nyj.) csillog' ~ csillog- 'csillog, ragyog' stb.

A magyar hiú stb.szavakban 'fakéreg' → 'tető, fedél' → 'padlás', valamint 'tető, fedél' → 'a tető alatt található üres tér' → 'üres, sivár' → 'hiú' jelentésváltozás feltételezhető.

Az Sz. Kispál (Lakó-Eml. 112) által idevont osztják (283) Trj. ki̮jpi̮ 'tér vmi mögött; árnyék' szó eredeti jelentése 'árnyék' lehetett, ezért nem tartozhat ehhez az egyeztetéshez.

Literatur

Toivonen: FUF 15: 74 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
FUV = Collinder, Björn, Fenno-Ugric Vocabulary. An Etymological Dictionary of the Uralic Languages. Stockholm 1955.
Nyíri: MNy 65: 1 = Magyar Nyelv. 1–, Budapest 1905–.
MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
Rédei: NyK 68: 421 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
Honti: NyK 76: 373 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
SKES = Suomen kielen etymologinen sanakirja. I, Helsinki 1955 [Autor] Y. H. Toivonen; II, 1958 [Autoren] Y. H. Toivonen – Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; III, 1962 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; IV, 1969 [Autoren] Erkki Itkonen – Aulis J. Joki; V, 19
SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő Szótár. Budapest 1941.
TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.