anhand von Uralothek |
Mansi/Wogulisch | TČ | tojtəwpākt- 'sich verbergen' | FUF: 14:49 (Kannisto) | ||||
T | tujt- 'verbergen, verstecken, verheimlichen' | ÁKE: 601 | |||||
T | tōjt- 'verbergen, verstecken, verheimlichen' | ÁKE: 601 | |||||
K | tujt- 'verbergen, verstecken, verheimlichen' | ÁKE: 601 | |||||
KM | tujt- 'verstecken' | MSFOu: 134:257 (Kannisto-Liimola) | |||||
KU | tujtpāχt- 'sich verstecken' | MSFOu: 134:258 (Kannisto-Liimola) | |||||
P | tujt- 'verbergen, verstecken, verheimlichen' | ÁKE: 601 | |||||
LU | tujtkāt- 'sich verbergen' | FUF: 14:59 (Kannisto) | |||||
So | tūjt- 'verstecken' | MSFOu: 134:257 (Kannisto-Liimola) | |||||
So | tūjtiγpāχt- 'sich verstecken' | MSFOu: 134:258 (Kannisto-Liimola) | |||||
Ungarisch | titok 'Geheimnis' | Akk. titkot | |||||
titok '(veralt.) geheim, heimlich' | Akk.. titkot | ||||||
? | tilt- 'verbieten, untersagen, verwehren' | ||||||
? | tilos 'verboten, untersagt, unerlaubt' | ||||||
? | tolvaj 'Dieb' | ||||||
? | tulaj '? allein' | ||||||
? | tulajdon 'eigen; Eigentum, Besitz; Eigenschaft' | ||||||
Alt | ? | tulajdon 'der Nächste; nur, allein' | |||||
Alt | ? | tulaj 'allein' |
? ősiráni vagy óiráni *tɑ̄yɑ̄ 'titkos; lopás, tolvaj': avesztai tɑ̄iia- 'lopás', taiiɑ̄ 'titkon, lopva, tilos' .
A magyar (o)k képző.
A magyar tilt-, tilos csak akkor vonható ide, ha a képzőtlen ugor tő az ősmagyar korig megmaradt: *tajɜ- > *ti̮- > ti- (az l így igeképző lenne). Ebben az esetben 'eltitkol' → 'tilt' jelentésváltozással lehet számolni.
A magyar tolvaj csak akkor tartozik ide, ha a *tulȣw- alakból jött létre aj képzővel, a *tulȣw- pedig az ősmagyar korban a *tul- igéből a v ~ u (< FU *w) visszaható képzővel keletkezett igető; ebben az esetben a *tul- a tilt- 'tilt' és tilos 'tilos' alapszavaként feltett til- (< ősmagyar *ti̮l-) 'eltitkol' alakváltozata lenne (az aj képzőről lásd D. Bartha, Szóképz. 76). Az eredeti jelentés 'rejtőzködő' lehetett, amiből a mai 'tolvaj' jelentés könnyen kialakulhatott.
A magyar tulaj és tulajdon csak akkor tartozik ide, ha a *tul- származékai, amely a tilt-, tilos alapján feltett til- (< ősmagyar *ti̮l-) 'eltitkol' alapszó alakváltozata; eredeti jelentése 'eltitkolt, elrejtett' lehetett, amiből a 'saját' jelentésen keresztül alakulhattak ki a mai jelentések. A *ttɜ képző már az ugor korban a tőhöz járult.