Az Uralothek alapján |
? hanti/osztják | V | säŋki 'hell, klar; grell; (himmlisches, vom Feuer)' | Ostjakisches: 850 | ||||
DN | sȧŋkə 'hell, klar; Licht, Helligkeit, Welt' | Ostjakisches: 850 | |||||
? magyar | szőke 'blond; der, die Blonde, die Blondine' | ||||||
reg | szöjke 'blond; der, die Blonde, die Blondine' | SchlSzj +1400-10 | |||||
reg | szëg 'braun, kastanienfarbig' | SchlSzj +1400-10 | |||||
reg | szög 'braun, kastanienfarbig' | SchlSzj +1400-10 | |||||
Alt | sző 'grau, weißlich, blond' | SchlSzj +1400-10 | |||||
Alt | szëg 'braun, kastanienfarbig' | SchlSzj +1400-10 | |||||
Alt | szög 'braun, kastanienfarbig' | SchlSzj +1400-10 | |||||
ÚESz. | sző | ||||||
ÚESz. | szög |
Az osztjákban *ŋ > ŋk változás történt.
Az *ŋ az ősmagyarban *γ-n keresztül vokalizálódott, és az így keletkezett kettőshangzó (*äü̯ > *ëü̯) különböző irányban fejlődött: *ëü̯ > *öü̯ > ő (sző, szőke), *ëü̯ > *iü̯ > *ü̯ü > ű (ómagyar zw), *ëü̯ > *ëi̯ > öi̯ (nyj. szöjke).
A magyar szëg ~ szög 'barna, gesztenyeszínű' és sző 'szürke', szőke 'szőke' összetartozása hangtanilag ugyan lehetséges — az *ŋ > *ŋk > g változás és a hangsúlyos szótagokban fellépő e [= ä] > ö labializáció, amelynél a szëg ~ szög 'szög' analógiás hatásával is számolni lehet, nem ritka (vö. emel- 'emel' > (dial.) ömel-, keserű 'keserű' > (nyj.) köserű) —, jelentéstanilag mégis problematikus.
A magyar sző, szőke szláv jövevényszó lehet (ebben az esetben nem tartozik össze a szëg ~ szög szavakkal), vö. szláv *sivъ: szerbhorvát si̋v, szlovén siv, orosz cивыŭ 'szürke' (Munkácsi: Ethn. 8: 26; Szeremley—Császár: Nyr. 35: 112; Mariánovics: Nyr. 43: 17; Beke: Nyr. 54: 123; SzófSz.; Kniezsa: SzlJSz. 1/2: 757), ez a magyarázat azonban a szláv szavak 'szürke' jelentése miatt kevéssé valószínű.
Az osztják szónak a magyar ég 'ég' (Steinitz: FgrVok. 41; FUV) szóval való egyeztetése a feltett eredeti szókezdő magánhangzók különbsége miatt (*säŋɜ < korai ugor *śäŋɜ 'világos' Ug.) nem fogadható el. A magyar ég szót lásd a *säŋe 'levegő' FU alatt.
A vogul N sɑ̄ŋkėl- 'felébred' és sɑ̄ŋkėmt- 'teremt' (Munkácsi: NyK 47: 462; Lakó: NyK 51: 171) igék az osztják (851) Kaz. sɑ̆ŋkət- 'kelt, felkelt', sɑ̆ŋkəʌə- 'ébred, felébred' igék megfelelői vagy azok átvételei (Liimola: FUF 31: 111 Anm.).