Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. lȣćɜ Ug    'széles, tágas, bő, laza'  de 'weit, locker, lose'  en 'wide, broad, loose '



    UEW № 1795 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Old


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? hanti/osztjákTrjḷȧt́ək 'weit, geräumig (Gefäß,Hof usw.), wohinein viel geht, weit (Stiefel, Anzug)'Ostjakisches: 492
    DNlȧt́ək 'weit (z.B. Stiefel,), geräumig'Ostjakisches: 492
    Šerklaśək 'weich'Steinitz, OstjChr2
     
    ? manysi/vogulTJlaćət 'weit, geräumig'WV: 70
    KUlaśt 'weit, geräumig'WV: 70
    Plaśt 'weit, geräumig'WV: 70
    Solośit 'weit, geräumig'WV: 70
     
    ? magyar laza 'locker, aufgelockert, lose; puha, lágy (pl. káposzta, ember); weich (z.B. Kohl), weichlich (z. B.Mensch); megdült gabona; umgesunken (Getreide); hitvány, összeasszott szemű, vadzabos (árpa); minderwertig, eingeschrumpft, mit Flughafer verschmutzt (Gerste); hegyoldalban fekvő szőlőnek alsó vagy felső vége, amely üresen van hagyva v. gyümölcsfákkal van beültetve; oberes od. unteres Ende eines Weinbergs, das leer gelassen od. mit Obstbäumen bepflantz wurde'
    ÚESz.laza


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Ostj. k, wog. t und ung. a sind Ableitungssuffixe.

    Im Ostj. wurde der ursprüngliche velare Vokal unter dem Einfluß des inlautenden palatalen Konsonanten palatalisiert.

    Onomat.

    Finn. lämsä 'etwas loses, hängendes', lapp. lavčo 'solutus, laxus', mord. lavšo 'schlaff, matt' und tscher. lapša: lapša-pələš 'schlappohrig' (Wichmann: FUF 15: 19; Toivonen: FUF 19: 189) gehören wegen des inlautenden *ḿć (*mś) nicht in diesen Zusammenhang.



    Bibliográfia
    • Wichmann: FUF 15: 19 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • Toivonen: FUF 19: 189 = Finnisch-ugrische Forschungen. 1–13, Helsingfors – Leipzig 1901–1913; 14–, Helsingfors [später:] Helsinki 1914–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Steinitz: OstjChr2 146.00 = Steinitz, Wolfgang, Ostjakische Grammatik und Chrestomathie. 2., verb. Aufl. Leipzig 1950.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.