anhand von Uralothek |
Mansi/Wogulisch | K | kwåśkėrtaχt- 'savanyúnak érzik (кислым пахнет); etwas schmekt jemandem sauer' | NyK: 23:346 | ||||
KM | käsəml- 'räuchern' | MSFOu: 180:162 (Kannisto -Liimola – Eiras) | |||||
P | kwaśėrt-: šämäm påšėmnė kwaśėrtawei̊ 'szemeimet csípi, égeti a füst; der Rauch beißt mir in den Augen' | ÁKE: 407 | |||||
P | käššəm: käššəm-woŋ˳kə 'Räuchergrube' | MSFOu: 180:162 (Kannisto -Liimola – Eiras) | |||||
LO | kassəml- 'räuchern' | MSFOu: 180:162 (Kannisto -Liimola – Eiras) | |||||
N | kwosėrtaχt- 'einen scharfen herben, bitteren Geschmack od. Geruch haben' | ÁKE: 407 | |||||
Ungarisch | kesered- 'bitter werden; erbittert werden' | ||||||
keserű 'bitter, herb' |
A vogul kėrtaχt, taχt és magyar ed, ű képzők.
Az *rɜ képző valószínűleg már az ugor korban a tőhöz járult.
A vogul So. wośram 'epe' (Munkácsi: NyK 23: 346; Toivonen: FUF 19: 122) szó az eredeti szókezdő *w és a veláris vokalizmus (ősvogul *ɑ̆) miatt nem tartozik ide.
A tévesen idevont finn kitkerä 'keserű' szót és megfelelőit (MUSz. 23; VglWb. 62, 63; ÁKE 407; NyH7; SzófSz.; Lytkin: VJa. 1953/5: 57) lásd a *kačkɜ 'keserű, savanyú, romlott; megkeseredik, megsavanyodik, megromlik' FU alatt.