Az Uralothek alapján |
hanti/osztják | V | kut́əŋ 'Nähe, Raum neben etwas' | Ostjakisches: 364, 9, 345 | ||||
DN | χăt́: ĕjχăt́joŋ 'elf (ĕj 'eins', joŋ 'zehn'' | 1. ĕj, 2. joŋ '1. eins, 2. zehn' | Ostjakisches: 364, 9, 345 | ||||
O | χŏśȧ 'zu' | Ostjakisches: 364, 9, 345 | |||||
magyar | -hoz 'zu, an (Akk.)' | ||||||
-hëz 'zu, an (Akk.)' | |||||||
-höz 'zu, an (Akk.)' | |||||||
hozzá 'dazu, hinzu (Adv.)' | |||||||
hozzá- 'zu-, an-, bei- (VPräf.)' | |||||||
hozzám 'zu mir' | |||||||
hozzád 'zu dir' | |||||||
hozzá(ja) 'zu ihm (ihr)' | |||||||
ÚESz. | hozzá |
Az osztják (ə)ŋ denominális főnévképző, az a latívuszi toldalék. Az alapszó a 'tíz' feletti számnevekben őrződött meg: DN ĕjχɑ̆ťjoŋ 'tizenegy (tkp. 'egyhez tíz')'.
A magyar alakváltozatok közül a -hoz az eredetibb, a -hëz, -höz hangrendi illeszkedés eredménye. A -hoz toldalék az ősmagyar *χuz- alapszó latívuszraggal ellátott alakjából keletkezett, a latívuszrag azonban eltűnt róla. A hozzá szó zz geminátája zj kapcsolatból jött létre (vö. 1466: ǫ hoʒia, MünchK. 154, nyj. hajzám, hejza), a j eredete azonban nem világos. A j magyarázatához lásd Honti: in: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Budapest 1981. 275.