Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. kenɜ- Ug    'morog, bömböl'  de 'brummen, brüllen'  en 'growl (vi), bellow'



    UEW № 1775 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Állathang


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? hanti/osztjákVjkönəγ - 'bösartig knurren (der Hund)'Ostjakisches: 407
    Vjköṇəγ - 'bösartig knurren (der Hund)'Ostjakisches: 407
    Krkĕnəj- 'summen, murmeln, leise vor sich hin sprechen od. singen'Ostjakisches: 407
    Kazkeṇĭ- 'brummen (der Bär)'Ostjakisches: 407
     
    ? manysi/vogulKMkēnγ- 'muhen, winseln'WV: 159
    Sokēnγ- 'muhen, winseln'WV: 159
    Nkēniŋ-tur 'Jauchzen beim Tanz (tur 'Stimme')'tur 'Stimme'MK3: 277, 378
     
    ? magyar könyörög- 'flehen, inständig bitten; beten'PräsSg1. könyörgök
     könyörül- 'sich erbarmen, Mitleid haben'
    regkönyörül- 'segít, gyógyít; behilflich sein, heilen'ÚMTSz
    ÚESz.könyörül


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    Wog. und ostj. γ sowie ung. rög, rül sind Ableitungssuffixe.

    Das ung. Wort gehört nur im Falle einer Bedeutungsentwicklung 'brummen, brüllen' → 'bitten, beten' in diesen Zusammenhang. Vgl. ung. rí- 'flennen, weinen' ~ rivall- 'schreien' ~ rimánkod- 'flehen'; lat. plōro  'weinen, schreien, jammern, (altlat.) clamare' ~ implōro 'anrufen, anflehen, erbitten'; lat. ōro 'verhandeln, reden, sprechen, bitten' ~ russ. орать 'schreien'. Ung. könyörög- und könyörül- gehören zweifellos zusammen, ihre semantische Beziehung ist jedoch noch ungeklärt. Falls könyörül- die ursprünglichere Bedeutung bewahrt hatte, ist die Zusammenstellung unwahrscheinlich. Zum onomat. Charakter des ung. Wortes vgl. altung. kunyorog- 'anhaltend bitten, betteln', (dial.) kunyerál-, kunyorál- 'zudringlich bitten; betteln'.

    Die Etymologie ist unsicher, weil auch die obugr. Wörter onomat. Ursprungs sein können.

    Onomat.



    Bibliográfia
    • Karjalainen: JSFOu 30/24: 16 = Suomalais-ugrilaisen Seuran Aikakauskirja. Journal de la Société Finno-Ougrienne. 1–, Helsinki 1886–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Fokos: Nyr 67: 55 = Magyar Nyelvő‘r. 1–, Budapest 1872–.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.