Az Uralothek alapján |
manysi/vogul | K | χojt- 'beugen' | 1260: 58/6:3 (Kannisto, mitg. Liimola) | ||||
K | χojtχǡt- 'sich beugen' | ||||||
K | χojtsāχt- 'sich beugen' | ||||||
P | kōj: pē̮kōjɑ̄t 'sie biegen ans Land ab (pē̮ 'ans Land')' | pē̮ 'ans Land' | MSFOu: 111:146 (Kannisto – Liimola) | ||||
magyar | hajol- 'sich beugen, sich neigen, sich bücken' | ||||||
hajlít- 'biegen, beugen, krümmen' | |||||||
hajt- '(sich) beugen' | |||||||
hajl- 'sich beugen, sich neigen, sich bücken' | |||||||
ÚESz. | hajt |
A vogul t műveltető, χǡt visszaható és sɑ̄χt összetett (s gyakorító, (ɑ̄)χt visszaható) képző.
Többen (MUSz. 76; Munkácsi: NyK 23:88; Szilasi: ÉrtNySzt. 18/8:7; Gombocz: NyK 34:461; NyH7; SzófSz.; Pais: Kodály-Eml. 1957:146) a magyar szót a vogul (MSz.) P LU khūt- 'hajol' és (Munk. NyK 25: 270) T khojlål-, khojlålål- 'hajol' szavakkal egyeztették. Az első hangtani okokból nem tartozhat ide, míg a második szó a vogul (WV 120) TJ koj- 'fekszik, alszik' származéka, jelentése pedig tulajdonképpen 'a földre hajítja magát, a padlóra veti magát' lehet.