Az Uralothek alapján |
hanti/osztják | J | iŋkər- 'fluchen, wettern' | PD: 144 | ||||
DN | eŋkər- 'fluchen, verfluchen' | Ostjakisches: 37 | |||||
O | eŋkər- 'fluchen, mit Schimpfnamen od. -wörtern überhäufen' | Ostjakisches: 37 | |||||
magyar | ígér- '-versprechen, verheißen' | ||||||
ÚESz. | ígér |
A *rɜ deverbális igeképző már az ugor korban a tőhöz járult.
Az ugor 'varázsszót mond' → magyar 'megígér', osztják 'átkoz' jelentésváltozáshoz vö. magyar ige 'szó, ige', (ómagyar) 'varázsszó', igéz- 'elvarázsol' ~ (ómagyar) 'megró, korhol, szid'; osztják V ali̮l- 'átkoz, megátkoz' ~ mordvin E alsta-, alta- 'ígér, (meg)szentel; megátkoz'.
A magyar ígér- igének az ige 'ige; szó' (*igé-l- > igé-r-) szóból való származtatása (Simonyi: NyK 16: 265; SzófSz. ?-lel) hangtanilag nem igazolható.
Az ugor szavak mongol, valamint török eredete (Munkácsi: NyK 32: 389; Gombocz: MSFOu. 30: 86) hangtanilag nem fogadható el.