Uralonet

ättɜ- (ätɜ-) Ug '(acélt) edz' de '(Stahl) härten' en 'harden (vt), chill (steel)'

UEW № 1733 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok


hanti/osztják	V	ät- 'empfindlich werden (Zähne); härten (Eisen)'		Ostjakisches: 106
	DN	ȧt- 'empfindlich werden'		Ostjakisches: 106
	O	ȧttə- 'härten (Eisen)'		Ostjakisches: 106

manysi/vogul	KM	kērmə ɔ̈̄tiləm 'железо калю'		MSFOu: 134:58, 59, 233 (Kannisto – Liimola)
	KU	ɔ̈̄t: ɔ̈̄təmkēr 'das gehärtete Eisen'	kēr 'Eisen'	MSFOu: 134:58, 59, 233 (Kannisto - Liimola)

magyar		edz- 'abhärten; (Stahl) härten'
	Alt	ötʃzeni 'eintauchen; gießen'		Baróti Szabó Dávid:1792
	ÚESz.	edz

Magyarázat

Egy ugor *tt esetében az ómagyar ötsz- (< *etsz-) alak a régebbi, és az sz képző. Így ebből az alakból az edz- zöngésüléssel keletkezhetett. Egy ugor *t esetén viszont a magyar edz- alak az eredetibb, és a dz a *z hangból keletkezett affrikálódással.

A magyarban a hangsúlyos szótagi nyílt e az ö-ző nyelvjárásokban szórványosan labializálódhatott.

Az ómagyar 'belemárt' és 'önt' jelentés voltaképpen a vasnak vízbe való mártására, valamint vízzel való leöntésére, azaz edzésére vonatkozik.

A magyar edz- szó az eredeti zárt magánhangzója miatt nem származtatható az ómagyar öt- 'önt' igéből (Csűry: MNy. 24: 90), jelentéstani okokból a magyar nyj. -ügy '-patak' szóból (Juhász: MNy. 31: 148) sem.

Bibliográfia

Steinitz: DEWO 199 = Steinitz, Wolfgang, Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. Berlin 1966– (Abhandlungen der Deutschen Akademie der Wissenschaften zu Berlin).
MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
Rédei: NyK 67: 328 = Nyelvtudományi Közlemények. 1–, Pest, [später:] Budapest 1862–.
Steinitz: SzTTK 1966: 78
TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.