anhand von Uralothek |
Chanti/Ostjakisch | V | alt- 'hinzufügen, ansetzen, verlängern (ein zu kurzes Kleid, ein Seil usw.)' | OL: 130 | ||||
Vj | ulwaŋ juγ 'Baum, der aus zweierlei Holz [ɔ: Bäumen] besteht: unten Zirbelkiefer, oben Fichte, unten Fichte, oben Lärche' | juγ 'Baum' | OL: 130 | ||||
Trj | uʌnaŋ juγ 'Baum, aus dessen einem Stamm verschiedene Baumarten hervorwachsen' | juγ 'Baum' | OL: 124 | ||||
DN | ottə- 'hinzufügen, ansetzen, verlängern (ein zu kurzes Kleid, ein Seil usw.)' | OL: 130 | |||||
O | alt- 'hinzufügen, ansetzen, verlängern (ein zu kurzes Kleid, ein Seil usw.)' | OL: 130 | |||||
Mansi/Wogulisch | TJ | alt- 'anknüpfen, hinzufügen' | ZfPhon: 17:638 | ||||
TJ | alt- 'anstücken, erweitern, vermehren' | ||||||
KO | ōlt- 'anknüpfen, hinzufügen' | ZfPhon: 17:638 | |||||
KO | ōlt- 'anstücken, erweitern, vermehren' | VNGy: 2:62 | |||||
P | olt- 'anknüpfen, hinzufügen' | ZfPhon: 17:638 | |||||
P | olt- 'anstücken, erweitern, vermehren' | VNGy: 2:62 | |||||
So | ɔ̄lt- 'anknüpfen, hinzufügen' | ZfPhon: 17:638 (Kannisto mitg. Steinitz) | |||||
So | ɔ̄ltəm jiw '>>fortgesetzter Baum<<, d. h. ein Baum, dessen unterer Teil z. B. eine Birke und der obere Teil eine Kiefer usw. ist' | jiw 'Baum' | MSFOu: 114:472 (Kannisto – Liimola) | ||||
So | ɔ̄lt- 'anstücken, erweitern, vermehren' | VNGy: 2:62 | |||||
Ungarisch | olt- '(Baum) pfropfen; veredeln, okulieren; impfen' | ||||||
? | alkalmas 'passend, geeignet' | ||||||
? | alkot- 'schaffen, bilden, gestalten, wirken' | ||||||
? | alku 'Handel' | ||||||
reg | ojt- '(Baum) pfropfen; veredeln, okulieren; impfen' | ||||||
reg | ót- '(Baum) pfropfen; veredeln, okulieren; impfen' | ||||||
reg | ótt- '(Baum) pfropfen; veredeln, okulieren; impfen' | ||||||
Alt | ? | alku 'passend, geeignet' | |||||
Alt | ? | alkot- 'anpassen' |
Az obi-ugor és magyar t képző, amely már az ugor korban a tőhöz járulhatott.
A magyar alkot- csak akkor tartozik ide, ha k eleme képző.
A magyar olt- szóban az ugor első szótagbeli a az lt előtt labializálódott. A nyelvjárási ojt alak olt- > olyt- > oJt- > ojt- változás következménye lehet. Az ót-, ótt- magánhangzóinak nyúlását talán az azonos szótagból kieső l okozhatta.
A magyar olt- 'olt-' szó jelentéséhez vö. osztják alt- 'hozzátesz' ~ Vj. ulwaŋ juγ 'fa, ami kétféle fából áll: lent cirbolyafenyő, fent lucfenyő, lent lucfenyő, fent vörösfenyő' (juγ 'fa'), vogul ɔ̄lt- 'kapcsolódik, hozzátesz' ~ (Kann—Liim: MSFOu. 114: 472) So. ɔ̄ltem jiw '«összetett fa«, úm. egy fa, aminek az alsó része pl. egy nyírfa a felső része pedig egy fenyő stb.' (jiw 'fa').
Horger (NéNy. 9: 52) alapján a magyar olt- az ómagyar av- 'behatol, magába fogad, belenő' ige t műveltető képzős származéka: *ȧu̯t- > *ou̯t- > ót- > olt-. A nyelvtörténeti adatok ezt a feltételezést nem támasztják alá.