Az Uralothek alapján |
finn | viime 'das Letzte; zuletzt, letztens; jüngst, vorig, vergangen' | ||||||
viimein 'endlich, schließlich' | |||||||
viimeinen 'letzt, jüngst, äußerst; Letzter' | |||||||
észt | viimane 'letzte' | Gen. viimase, viimatse | |||||
viimne 'letzte' | |||||||
számi/lapp | N | viimâg 'endlich' | < finn | ||||
? magyar | vég 'Ende, Schluß; Zweck' | ||||||
végül 'endlich, schließlich, letzten Endes' | |||||||
ÚESz. | vég |
A finn me és észt mane képző.
A finnben *wiŋe > *vije > *viji > vii változással lehet számolni (E. Itkonen: FUF 30: 48). Az egyeztetés csak akkor fogadható el, ha a finn ii nem eredeti ije-re megy vissza.
A magyar g ugor *ŋk-n keresztül eredeti *ŋ hangból alakult.
Többen (lásd Bibliográfia) idevonták a zürjén vi̮j : še̮r-v. 'közép, közepe vminek stb.' szót, ami azonban nem fogadható el, mivel a zürjén i̮ hangnak nem felelhet meg a finn ii és magyar é. A zürjén szó etimológiájához lásd *wujɜ 'vidék, táj, oldal; vég, határ' FU.
Györke (MNy. 40: 17) és a FUV idekapcsolta a szölkup uug 'vég(e vminek)' szót, amely azonban veláris hangrendje miatt egy másik etimológiai egyeztetéshez tartozik, lásd *ukɜ (*okɜ) 'fej' U.