Uralonet
MTA Nyelvtudományi Intézet MagyarEnglishDeutsch   InformációkSúgó

  1. kenɜ- Ug    'morog, bömböl'  de 'brummen, brüllen'  en 'growl (vi), bellow'



    UEW № 1775 Sorszám szerint: << Előző Következő >> Új keresés

    Fogalomkör: Állathang


    Egyeztető rész - (leány)nyelvi adatok
     
    ? hanti/osztjákVjkönəγ - 'bösartig knurren (der Hund)'Ostjakisches: 407
    Vjköṇəγ - 'bösartig knurren (der Hund)'Ostjakisches: 407
    Krkĕnəj- 'summen, murmeln, leise vor sich hin sprechen od. singen'Ostjakisches: 407
    Kazkeṇĭ- 'brummen (der Bär)'Ostjakisches: 407
     
    ? manysi/vogulKMkēnγ- 'muhen, winseln'WV: 159
    Sokēnγ- 'muhen, winseln'WV: 159
    Nkēniŋ-tur 'Jauchzen beim Tanz (tur 'Stimme')'tur 'Stimme'MK3: 277, 378
     
    ? magyar könyörög- 'flehen, inständig bitten; beten'PräsSg1. könyörgök
     könyörül- 'sich erbarmen, Mitleid haben'
    regkönyörül- 'segít, gyógyít; behilflich sein, heilen'ÚMTSz
    ÚESz.könyörül


    Magyarázat
    MagyarDeutsch

    A vogul és osztják γ, valamint a magyar rög, rül képzők.

    A magyar szó csak 'morog, ordít' → 'kér, könyörög' jelentésváltozás esetén tartozik ide. Vö. magyar rí- 'bömböl, sír' ~ rivall- 'ordít' ~ rimánkod- 'rimánkodik'; latin plōro  'sír, ordít, jajgat, (ólatin) sír' ~ implōro 'könyörög, rimánkodik, kér'; latin ōro 'vitatkozik, beszél, kér' ~ orosz орать 'ordít'. A magyar könyörög- és könyörül- kétségtelenül összetartozik, bár jelentéstani kapcsolatuk még nem tisztázott. Ha a könyörül- őrizte meg az eredetibb jelentést, akkor az egybevetés nem valószínű. A magyar szó hangutánzó/hangfestő jellegéhez vö. ómagyar kunyorog- 'folyamatosan kér, koldul', (nyj.) kunyerál-, kunyorál- 'bosszantóan kér; koldul'.

    Az egyeztetés bizonytalan, mert az obi-ugor szavak is lehetnek hangutánzó/hangfestő eredetűek.

    Hangutánzó/hangfestő.



    Bibliográfia
    • Karjalainen: JSFOu 30/24: 16 = Suomalais-ugrilaisen Seuran Aikakauskirja. Journal de la Société Finno-Ougrienne. 1–, Helsinki 1886–.
    • MSzFE = A magyar szókészlet finnugor elemei. 1–3. Föszerkesztő: Lakó György. Szerkesztő: Rédei Károly [1–3] és K. Sal Éva [3]. Munkatársak: Erdélyi István, Fabricius-Kovács Ferenc, Gulya János, K. Sal Éva, Vértes Edit. Budapest 1967, 1971, 1978.
    • Fokos: Nyr 67: 55 = Magyar Nyelvő‘r. 1–, Budapest 1872–.
    • SzófSz = Bárczi, Géza, Magyar Szófejtő‘ Szótár. Budapest 1941.
    • TESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I–III. Főszerk. Benkő Loránd. Szerk. Kiss Lajos – Papp László (1–2), Kubínyi László – Papp László (3). Budapest 1967–1976.